I. Tekerési technikák
1. Egy szál körbetekerése
Ékszerünket nem csak gyöngyökkel, díszítőkövekkel, hanem egyéb módon, a drót díszítésével is szebbé tehetjük. Ennek legegyszerűbb módja, ha az ékszerünk alapját képező drótot körbetekerjük 0,4 mm-es lágy dróttal. Érdemes egy vastagabb drótot – általában 1 mm-es lágy drót - körbetekerni, amelyen jól látható a tekerés.
A tekerést magunktól elfelé végezzük, balról jobbra haladva rövid ráhagyást hagyva a bal oldalon, amelyet fogva, szorosabban tudjuk feltekerni a drótot. Nyílván, ha valakinek fordítva esik jobban a kezére, fordítva is, azaz jobbról balra is haladhat. A tekerés fő szabálya, hogy a tekercsek minél szorosabban egymás mellé kerüljenek. Ha nem sikerül pontosan egymás mellé tekernünk a drótot, néhány kör után a körmünkkel feltolhatjuk az új tekercseket a régiekre. Amire nagyon figyelni kell, hogy a 0,4-es drót ne törjön meg, mert a gubancolódás, majd kiegyengetés következtében előbb-utóbb elszakad a drótunk, és tekerés esetében nem is folytatható egy újabb szállal, legalábbis esztétikusan nem. A megtörést úgy a legkönnyebb kiküszöbölni, ha nem vágjuk le a szükséges 0,4 mm-es drótdarabot, hanem a nagyobb kiszerelésben megvásárolt tekercset lógatva tekerjük fel a szükséges mennyiséget. Így a drót saját súlyánál fogva gondoskodik róla, hogy a tekerés során végig kihúzva, egyenes maradjon, és ne törjön meg.
Az alapanyagok beszerzésénél mindenképpen figyeljünk arra, hogy a tekerés egy nagyon drótigényes technika. Ez azt jelenti, hogy 10 cm hosszúságú 1 mm-es lágy drót körbetekeréséhez, kb. 1,3 m hosszúságú 0,4 mm-es lágy drótra lesz szükségünk.
A tekerés egy nagyon egyszerű technika, és sokkal szebbé teheti a drótékszerünket. Ezért én nagyon gyakran élek vele, akár fülbevalók, medálok vagy karkötők esetében is.
2. Két szál összefűzése tekeréssel
Két szál összefűzésére főként gyűrűknél lehet szükségünk, de tetszés szerint bármilyen ékszer díszítőeleme lehet. A gyűrűk esetében alapvető szerepe a drótgyűrűk összefogása, és emellett díszítése.
Általában 1 mm-es lágy drót darabokat szoktunk 0,4 mm-es lágy dróttal összefűzni. Fogjuk egymás mellé a két 1 mm-es drótból levágott egyforma darabokat, majd magunktól elfelé, balról jobbra haladva, kis ráhagyást hagyva a bal oldalon – amelyet fogva szorosabban tudjuk elkezdeni a tekerést – tekerjük be a 0,4 mm-es lágy dróttal először a felső szálat, majd az alsót. Ezután tekerjük körbe együtt a kettőt. Majd ismét a felsőt egyszer és az alsót egyszer, majd egyszerre mindkettőt. Ezt a folyamatot addig kell ismételnünk, amíg el nem értük a kívánt hosszúságú összetekert darabot.
Figyeljünk arra, hogy a tekercsek szorosan egymás mellé kerüljenek. Ha azonban rés marad a tekercsek között, körmünkkel összetolhatjuk azokat. Amire nagyon figyelni kell, hogy a 0,4-es drót ne törjön meg, mert a gubancolódás, majd kiegyengetés következtében előbb-utóbb elszakad a drótunk, és tekerés esetében nem is folytatható egy újabb szállal, legalábbis esztétikusan nem. A megtörést úgy a legkönnyebb kiküszöbölni, ha nem vágjuk le a szükséges 0,4 mm-es drótdarabot, hanem a nagyobb kiszerelésben megvásárolt tekercset lógatva tekerjük fel a szükséges mennyiséget. Így a drót saját súlyánál fogva gondoskodik róla, hogy a tekerés során végig kihúzva, egyenes maradjon, és ne törjön meg.
Ez a fajta tekerés is igen nagy mennyiségű 0,4 mm-es lágy drótot igényel.
3. Három, illetve több szál összefűzése tekeréssel
Három szál összefűzésére – szélességéből adódóan - általában karperecek elkészítéséhez van szükségünk. Ízlés szerint persze alkalmazhatjuk egyéb ékszer estében is.
Általában 1 mm-es lágy drót darabokat szoktunk 0,4 mm-es lágy dróttal összefűzni. Fogjuk egymás mellé a három darab 1 mm-es drótból levágott egyforma darabokat, majd magunktól elfelé, balról jobbra haladva, kis ráhagyást hagyva a bal oldalon – amelyet fogva szorosabban tudjuk elkezdeni a tekerést – tekerjük be a 0,4 mm-es lágy dróttal először kétszer a felső két szálat, majd kétszer az alsó kettőt. Majd ismét a felső két szálat kétszer, és aztán az alsókat kétszer. Ezt a folyamatot addig kell ismételnünk, amíg el nem értük a kívánt hosszúságú összetekert darabot.
Figyeljünk arra, hogy a tekercsek szorosan egymás mellé kerüljenek. Ha azonban rés marad a tekercsek között, körmünkkel összetolhatjuk azokat. Amire nagyon figyelni kell, hogy a 0,4-es drót ne törjön meg, mert a gubancolódás, majd kiegyengetés következtében előbb-utóbb elszakad a drótunk, és tekerés esetében nem is folytatható egy újabb szállal, legalábbis esztétikusan nem. A megtörést úgy a legkönnyebb kiküszöbölni, ha nem vágjuk le a szükséges 0,4 mm-es drótdarabot, hanem a nagyobb kiszerelésben megvásárolt tekercset lógatva tekerjük fel a szükséges mennyiséget. Így a drót saját súlyánál fogva gondoskodik róla, hogy a tekerés során végig kihúzva, egyenes maradjon, és ne törjön meg.
Ez a típusú tekerés picivel nagyobb koncentrációt igényel. Ezért figyeljünk oda, hogy a fülbevaló színén mindig csak két-két tekercs legyen. Ha ennél több, vagy kevesebb van valahol, visszatekerve ki tudjuk javítani a hibát, ám ezzel megtördeljük a 0,4 mm-es drótot, amely könnyen annak eltöréséhez vezethet.
Ez a fajta tekerés is igen nagy mennyiségű 0,4 mm-es lágy drótot igényel.
Háromnál több szálat is összefűzhetünk, ugyanazzal a technikával, ahogyan három szálat fűzünk össze. A különbség csupán annyi, hogy itt több szál van, így kettő helyett három – illetve négynél több szál összefűzése esetén több - szinten lesznek tekercsek, és a tekést felülről lefelé, majd lentről felfelé végezzük a lenti ábra szerint.
4. Tekerési minták
Az alábbi ábrák a különböző tekerési módok során létrejött mintákat ábrázolják. A fekete szín jelöli azt a mintát, amelyet a tekerés végén, az ékszerünk színén kell látnunk.
II. Herringbone technika
Tapasztalatom szerint a Herringbone technika alapjául 0,8 mm-es félkemény drótot szoktak használni, míg magához a minta elkészítéséhez 0,6 mm-es lágy drótot. A Herringbone technikához szükséges egy kő is, amely lehet ásványgolyó, teklagyöngy, vagy bármilyen egyéb gömb alakú átfúrt kő.
Kb. 1,5 cm hosszúságú 0,6-os drótvéget hagyva, tekerjük körbe a 0,8-as drótot kétszer, majd vágjuk le a fölösleges 1,5 cm-es 0,6-os drótvéget. Ezzel már le is rögzítettük a 0,6 mm-es drót egyik végét, amely lehetővé teszi, hogy a másik végével megformáljuk az ún. Herringbone mintát. Fűzzük fel a gömböt a 0,8-as drótra abból az irányból, ahonnan elkezdtük a körbetekerést. Így a 0,6-os drót rögzítési pontja nem fogja zavarni a Herringbone minta megformálását. A 0,6-os drótot vezessük végig szorosan a gömb oldalán egészen a másik furatvégig. Itt felülről tekerjük körbe a 0,8-as drótot a 0,6-ossal egyszer, majd a gömb másik oldalán szorosan vezessük vissza a kezdő furatvéghez, és tekerjük körbe felülről a 0,8-as drótot egyszer. Ezt a műveletet kell ismételnünk egészen addig, amíg meg nem kapjuk a kívánt nagyságú Herringbone formát. A kész Herringbone forma mindkét oldalán azonos számú drót fusson, hiszen így lesz szimmetrikus a minta. Ekkor a megfelelő végen rögzítsük le a 0,6-os drótot úgy, hogy tekerjük vele körbe a 0,8-as drótot kétszer, majd vágjuk le a fölösleges 0,6-os drótvéget.
Talán három dolgot tudnék kiemelni, amire érdemes odafigyelni, az egyik hogy igyekezzünk viszonylag szorosan tekerni a 0,6-os drótot, hiszen így lesz tökéletes, szimmetrikus a Herringbone minta. A második, hogy a gömb oldalánál az újabb szálak egymás alatt, a furatvégeknél a gömbtől egyre távolabb helyezkedjenek el. Ha törekedtünk a szimmetriára, és a golyó mindkét oldalán azonos számú drót fut, akkor a golyó azonos oldalán lesz a 0,6-os drót kezdeti illetve a végső lezárása. Ezzel az információval az ékszer elkészítési tervének kitalálásakor jó ha tisztában vagyunk.
A minta drótszükséglete
Egy mindkét oldalon négy-négy szálas Heringbone minta elkészítéséhez –amely egy 8 mm-es ásványgolyó esetében kb. 2 cm hosszúságú – 22 cm hosszúságú 0,6-os lágy drótra van szükségünk. A 22 cm magában foglalja a kezdeti 1,5 cm hosszúságú drótvéget is.
III. Hálózás
Az egyik legimpozánsabb és egyben legtöbb gyakorlással elsajátítható technika az ún. Hálózás, amely során ékszerünk vázát hálózzuk be 0,4 mm-es lágy dróttal. A háló már önmagában díszíti az ékszert, de apró gyöngyökkel még tovább fokozható az esztétikai élmény.
A hálót kezünkkel készítjük, nem igényel semmilyen eszközt. Legfeljebb a kész háló kisebb javítgatásaihoz ajánlott kúposfogó használata.
Az ékszer vázát 0,8 mm-es, illetve 1 mm-es drótból ajánlott meghajlítani, majd a kész vázra 0,4 mm-es drótból képezzük a hálót.
A hálókészítés menete
Rögzítsük a 0,4 mm-es drótvéget az ékszerünk vázát képező alakzat sarkában, illetve – amennyiben nincsen sarka, pl. kör formánál – bármely tetszőleges pontján, ahonnan a hálózást kezdeni szeretnénk. Ám arra mindenképpen ügyeljünk, hogy a hálózást balról jobbra tudjuk folytatni. A lenti videó esetében egy sarokkal rendelkező, félkész vázat kezdtem el behálózni. Rögzítsük tehát a 0,4 mm-es drótvéget a váz bal alsó sarkában úgy, hogy a rögzítés egyben megadja a háló első sorának magasságát. Nem fontos a rögzítő tekercseket szorosan egymás mellé tekerni, lehetnek szellősebbek is. Amikor már elértük a kellő magasságot, és legalább két-három tekercset felvittünk a váz sarkából kiindulva, képezzünk körívet a vázra úgy, hogy a 0,4 mm-es drót a körív mindkét végénél az ékszer azonos oldalára essen, majd hátulról vezessük vissza a 0,4 mm-es drótvéget a csipkén keresztül. Húzogassuk meg kissé a drótot, hogy a csipke megszoruljon, és az esetleges dróttöredezések kisimuljanak. Az esztétikus háló megalkotása érdekében érdemes odafigyelni arra, hogy a 0,4 mm-es drót ne törjön meg. Képezzünk az előzővel azonos oldalon újabb körívet, majd alulról felfelé ismét vezessük vissza a drótvéget. Így folytassuk egészen addig, amíg el nem értük az ékszerünk vázának következő sarkát. Ekkor az első sorban lévő utolsó csipke köríve már a váz alsó drótszára helyett, annak oldalsó szárán végződik, és ennél a csipkénél már nem kell visszavezetni a drótvéget. Tekerjünk ismét néhány tekercset a váz oldalsó drótszárára, majd a második sor kellő magasságának elérésekor fordítsuk át az ékszert kezünkben úgy, hogy ismét balról jobbra tudjunk haladni, és a 0,4 mm-es drót ismét a felfelé néző oldalra essen. Képezzünk újabb körívet, de annak végpontja az első sor első csipkéjének körívén legyen. Tehát szúrjuk át felülről az első sor első csipkéjét, majd alulról bújtassuk vissza az aktuális csipkében a drótvéget. A következő csipke az első sor második csipkéjéhez kell kapcsolódjon, a harmadik a harmadikhoz, és így tovább. Amikor már az első sor összes csipkéjét felhasználtuk, a második sor utolsó csipkéje következik. Ennek a körívnek ismét az ékszerváz oldalsó szárán kell végződnie. Tekerjünk fel ismét néhány tekercset az oldalsó drótszárra, majd a kellő magasság elérése után alkossuk meg a harmadik sort. Egészen addig halmozzuk egymásra a sorokat, amíg a váz felső drótszárához nem értünk. Ekkor az utolsó sor háló megalkotása után – amely csipkéi már alulról súrolják a felső vázat -, ismét tekerjünk néhány tekercset az ékszer jobb felső sarkába, majd a felső vázon visszafelé, jobbról balra képezzünk újabb tekercseket, egyet csak a vázra, egyet a következő csipkével. Majd egyet ismét csak a vázzal, és egyet a soron következő csipkével. Az összes csipke rögzítését követően, rögzítsük a 0,4 mm-es drótvéget az ékszervázon, majd távolítsuk el a fölösleges kezdő – illetve záró 0,4 mm-es drótvégeket.
Amennyiben nem szögletes formájú az ékszerünk váza, egyszerűen annak bármely pontján rögzíthetjük a 0,4-es drótvéget, és meghajlíthatjuk az első csipkét az előbbivel azonos módon. A kör formán visszaérkezve az első csipkéhez, az utolsó csipkét az első csipkéhez kell erősítsük, tehát az első csipkében bújtassuk alulra a drótvéget, majd az utolsóban vissza. Azután kezdjük a második sort: a drótvéget az első sor első csipkéjében vezessük alulra, majd az aktuális csipkében alulról felfelé vissza. Ez lesz a második sor kezdő eleme. Ezzel megegyező módon folytassuk a hálózást amilyen magasságban csak szeretnénk. Az utolsó sor bezárása után rögzítsük a 0,4 mm-es drótvéget úgy, hogy a csipkék találkozási pontjainál vezessük vissza azt a vázra, és ott néhányszori körbetekerés után távolítsuk el a fölösleget.
A csipkék meghajlításakor előfordulhat, hogy nem sikerül tökéletes köríveket hajlítani, így utolsó lépésként kúposfogónk hegyével kissé feljavíthatjuk a csipkéket. Mindenestre az esztétikus háló érdekében próbáljunk meg azonos méretű csipkéket készíteni.
